Keve Márton
Gyerekként nagyon válogatós voltam, és mindig tejbegrízt és más cukros dolgokat szerettem volna, de anyukám már nagyon unta. Aztán úgy döntöttem, megcsinálom magamnak. Először a grízt, aztán a tejberizst, majd a palacsintát, és szépen lassan egyre bonyolultabb dolgokat. Teltek az évek, és egy kevéssé sikeres mérnök-informatika vonal után visszamentem a főzés szeretetéig, és beiratkoztam egy vendéglátóipari technikus képzésre. Végzés után dolgoztam kuktaként a Zöld Pardonban, aztán a Chez Danielben. Sajnos ami érdekelt volna, ahhoz nem voltam elég képzett, ami meg jutott, abból maximum azt tanultam meg, hogy mit nem szeretnék csinálni. Így aztán egy barátommal együtt elindultunk Angliába, Herefordba egy ismerősünkhöz.
Dolgoztam a nagyon francia Arbutusban, a Moroban, a Clos Maggioreban és a Polpoban. Nekik volt egy zsidó ihletésű bisztrójuk, a Mishkins, ahol immár sous-chef lettem, és élesben ment az operatív munkák szervezése, a menedzsment is. 2015-ben előléptettek a Spuntino étterem élére immár mint head chef. Utána kitérőt tettem és sztázsoltam a világ legjobb éttermeként számon tartott Nomában, majd a mexikói Pujolban is. Utam visszavezetett Londonba ahol célirányosan a keleti konyhák felé akartam orientálódni. A Noma után már bele mertem vágni, a tajvani XU következett. Senior sous-chef pozícióban dolgoztam. 2020 májusa környékén hazatértem és csatlakoztam be a 101 projektbe itthon. Ez egy taiwani bisztró, nem akar csúcsétterem lenni, de hál isten nagyon rövid idő alatt megszerette a közönség.